Hááát...

Szóval mi van akkor, ha az ember lánya két hete nem találkozott a kedvesével?

Részletek 2

Az elején kezdve... Szeptember elsején jöttünk össze. Vagyis nem ez az eleje. Augusztus 10-én, munka közben találkoztunk először, én épp kapcsolati válságban voltam (ez a tudom, hogy mit kellene tenni, de nem akarom belátni már egy hónapja), és szerintem nem voltam túl kedves... Pedig haza is vittek. Aztán 12-én, csütörtökön sétáltunk hármasban, Balcsi-part, vodka... Igen, két deci vodka körülbelül negyed óra alatt, majdnem éhgyomorra. Ügyes kislány vagyok. Szét voltam csúszva - nagyon. Nem vettek fel az első helyre, amit megjelöltem (két ponttal maradtam le), családi gondok, és persze a rám váró szakítás... Igen, rosszul lettem, hánytam, vigyáztak rám, próbáltak megetetni, és aludtam is. Kellett ez az egész. Sok dolog kitisztult az émelygő és kissé zavaros fejemben. Ja, és úgy lenyúztam a könyököm, hogy még mindig sebes kicsit.
Szóval valahogy így kezdődött. Semmi megjátszás. Semmi álarc. Pedig az utóbbi időben nem sokan láttak igazán engem. Itt, a blogon önmagam vagyok (meg némi fikció), de az életben ez ez nem nagyon ment egy ideje. Most változnak a dolgok. Álarc nélkül - én - vagyok. A suliban, itthon, otthon, az utcán, a kapcsolatomban. Aztán jött és ment sok sms, közben szakítottam Ádámmal, apuéknál voltak gondok, sok kiabálás, zajlott az élet.

Részlet (az elmúlt három hétből)

Az egyetem jó, és sok, és fárasztó, de végtére is jó.
Bocsi, hogy eltűntem, augusztus 31-én költöztem, azóta nem volt gépem meg netem, de most már végre van!
Hétvégén megfáztam, hétfőn lázasan mentem be anatómiára, de kedd óta már egész jól vagyok. Az anatómiát sotés prof tartja, és lesz két írábeli vizsga, meg szóbeli is, a vizsgák egymás feltételei sorban, és a SOTE-n kell vizsgáznunk a sotésokkal együtt. Azért vicces, hogy "ingyenélő bölcsészként" ugyanazt kell tudnom anatómiából, mint egy leendő orvosnak.
Sok tárgyam van (egyelőre 14), fárasztó, hosszú napok, de legalább azt csinálom, amit szeretek/szeretnék. Fura mondjuk így egyedül a nagyvárosban, bár, a suliban már nem vagyok annyira egyedül.