Túl vagyok rajta, megvolt a 2009-es karácsony is. Jobb volt, mint vártam, kicsit sablonos, kicsit uncsi, kicsit túl sok, kicsit Siskás ("hála" öcsémnek), kicsit bejglis... kicsit jégesős.
A vadcseresznyeágam virágzik (Borbála-ág), a fejemben magyar és német kavarog, szívemen pedig ül a múlt...

Épp Irie Maffiát hallgatok, hogy felpörgessem magam az estére és erőt gyűjtsek... Megyek apumhoz, noha nem is hívott. Ilyen még nem volt... November 7-én voltam nála utoljára, akkor a néhány percnyi kiabáláson kívül nem szólt hozzám semmit, azóta nem is tudok róluk... Se egy ímél, se egy sms... Csak Roxihugival beszéltem olykor.
Csak nekem fura, hogy apám nem áll szóba velem? Csak szerintem nem normális, hogy apámat még az sem érdekelte, milyen lett a nyelvvizsgám? Csak nekem esik rosszul, hogy ha én nem keresem, eszébe se jutok? Miért nem lehet normális kapcsolatunk? Ez az egész a mindennapjaimra is rányomja a bélyegét. Nincs nap, hogy eszembe ne jutna, hogy nem kellek apunak. Nagy dolog, hogy ki tudom mondani, hogy így érzek. Már nem fojtom el a fájdalmamat. Nem is haragszom már. Csak fáj, éget.
A karácsony a szeretet és a megbocsátás ünnep, igaz? Miért nem ölel még ilyenkor se a keblére (képletesen se???)? Miért nem kellek neki még most se? Jól tanulok, vannak céljaim, teszem a dolgom, megyek előre és ő képtelen észrevenni... MIÉRT? Csak valaki válaszoljon, csak kapjak magyarázatot erre egyszer... Arra, hogy miért mondja azt, hogy neki egy gyereke van (a féltesóm)? Hogy miért nem tud engem őszintén szeretni, elfogadni, befogadni a szívébe...?
Miért...?

régen, most, mindig...

Boldog ka-rá...... - nem megy

Mindenki készülődik, jön a karácsony... Úgy tűnik ebben a nagy, rohanó, vásárló, ideges tömegben, hogy csak én nem rohanok velük. Miért tenném? Részint butítás ez az egész, a fogyasztói társadalom nagy őrülete, hisz ilyenkor el lehet adni mindent. Ez szomorú. Szomorú, hohy pénzben, számokban vált kifejezhetővé a szeretet. SZERETET. Szeretet-e az, ami megvásárolható, mely egy évben egyszer (vagy csak néhány alkalommal) kerül kifejeződésre?! A hektika, az idegesség, a rohanás szövi át a karácsonyi készülődést, noha a befelé fordulás időszaka kellene, hogy legyen ez a pár nap/hét.
2001. Kiabálás, veszekedés, sírás. Fojtott lélegzetvétel, hallgatózás. Sírás. SÍRÁS. Idegesség, néhány pofon... Valahogy így kezdődött, végződött, zajlott... Nem kedvelem azóta a karácsonyt. Képmutatás. Fogyasztói társadalom. Mosoly mögé rejtett indulatok. Húscsócsálás és eltúlzott alkoholfogyasztás. Önmagukból kifordult emberek, mértéktelen pazarlás...
Hangyák... Jönnek a hangyák. Az emberek eltűnnek. Ez már nem az a világ, ami volt. A szeretetet felváltja a számítás, az önzés, a csalás. Nem tudom, mi lesz velem, velünk, akik még nem kerültünk be az örvénybe. Felfalnak. Eltaposnak. De nem törnek meg!

Mostanában nem tudok írni. Nem azért, mert nincs miről, inkább nem akarok írni mindarról, ami mostanság bennem zajlik. Mindez kapcsolatos a sulival, a szalagavatóval, az emberekkel, a félelmeimmel, rémálmaimmal... Miért álmodunk olyat, amire még csak nem is gondoltunk soha? Miért ölnek, bántanak szinte minden éjjel álmomban? Miért baj az, hogy én nem akarok inni, bulizni, részegedni... szalagavató után? Miért baj, hogy más vagyok, mint a többiek?
Miért félek az emberektől? Nem szeretem, ha néznek, hozzám érnek... Szédülök, menekülök a tömegből... Nem bírom a tömény emberszagot - mikor sokan összezsúfolódnak egy kis helyen, mikor észre sem vesznek mást, csak mennek, törtetnek, fellöknek, átgázolnak rajtam...

Margó

Egyszer talán elfelejtem...

Mostanában mindig felébredek hajnali négykor, és nem tudok visszaaludni. Vagyis ha suli van, nem tudok visszaaludni. Hétvégén még úgy-ahogy. Olyankor egész tűrhető, bár pihentetőbbnek nem mondanám. Ráadásul, mivel a szervezetem akkor akarná bepótolni az egész heti elmaradást, nem tanulok eleget. Pedig ezt a luxust most nem engedhetem meg magamnak. Egyfolytában számonkérések, felelések... Neki kellene látni az emelt magyar tételeknek, legalább az olvasás résznek meg vázlatot írni, be kellene fejezni a táblázatomat, nekiállni ismételni. Etika érettségire kiválasztani a témát, belevetni magam, könyvet szerezni és tanulni. Német felsőfokú nyelvvizsgára készülni (ja, sikerült a középfok szóbelim, végre megvan az eredmény). Még leírva is rossz végignézni, mi minden... Úgy érzem, izgi lesz a téliszünet.
Szombaton megyünk anyuval nyílt napra. :) KRE-BTK
Idén nem kaptam virgácsot! :)