Ki-készülős

Tanévvége hangulat - nagyon. Holnap még dogák, töri házivizsga, és rettegésem tárgya, nulladik órában tesi felmérés... Be kellene mutatnom a 128 ütemű gyakorlatot, melynek egy elemére sem emlékszem, főleg nem sorban. Erre két jegyet is ad Koncz... :( Ja, és a négyütemű hátizomból meg javítanom kellene. Tényleg jobban félek a tesitől, mint a töri házivizsgától... Pedig az számít, a tesi meg nem. Azt meg tudom tanulni, a tesit meg nem. Őszintén: meg lehet bukni készségtárgyból? Ez annyira megalázó... Meg Koncz kiabálása is.

Egyébként se vagyok most lelkileg a legerősebb. Majdnem elvesztettem a legjobb barátnőmet! Két órán múlott. Ha elég jó barát lennék, ott lettem volna. Vagy most a kórházban lennék Nálad, Monique. Helyette itthon tanulok. Hétvégén megyek látogatni, viszem a tételeket, összeszedem magamat, és próbálok majd egy kis biztatást is vinni a tattyomban. Minden rendbe jön, mert rendbe kell jönnie! Csak valaki mondaná, hogy ez így van...

Dilemma: menjek a jutalom-útra, vagy ne? Aznap kellene munkaügyben dokibácsihoz mennem, meg Szophym utolsó koncertjére Ádámommal. Vagy helyette Pozsony? Nem tudom. Utána héten még győri konzultáció, pesti fair trade-es önkéntes munkás megbeszélés, Szophys együttalvás... Meg közben Monique-látogatás... Legfeljebb Győrben ragadok, ha nem tudok már hazajönni. Meg Ádááám (L). Akarok egy olyan izééét, ami Hermionénak volt... Miért csak 24 óra egy nap?

Visszatérés

A szellő lágyan fodrozza a vízet. A lemenő nap fénye meg-megcsillan a hullámokon. A fény és a víz játéka mindig is elbűvölte a Lányt. Még itt van, egy kicsit. De tudja, hogy vissza kell térnie. El kell hagynia a mólót, és folytatni a harcot a Dzsungelben. A hazugságok és a pletykák, az erőszak és a középszerűség ellen. Vannak emberek, akik nagyon félreértették az utóbbi időben, mert nem ismerik. Vannak, akik kiforgatták a szavait. Vannak, akik a hazug szavaikat elhitették másokkal. Mit is gondolhatnak most Róla? Nem ismerik... De tudja, hogy vannak, akik próbálták védeni. Nekik nagyon hálás.

Az utóbbi időben nagyon sokat tanult saját magáról, hála Alon Gratch könyvének. Felismerte a rossz viselkedési mintáját (hogy mindig abba szeret (?) bele, akivel úgyis esélytelen lenne...), és végre sikerült ezt leküzdeni. Volt, hogy keverte a szerelmet a fellángolással, ez mindenkivel megesik. Most tudja, végre, hogy eddig csak egyszer volt szerelmes, még rég, réges rég, egy budapesti kung-fus fiúba... Persze, valószínűleg ezt is a megközelíthetetlenség, a reményteleneség táplálta. De annak már vége. Azóta túl sok mindent elhitetett magával, de most már tudja, hogy... Csak szerelmes akart lenni, és néha-néha kivetítette érzelmeit egy arra tökéletesen alkalmatlan kanra.

Júlia-nap, stb.

-Júlia, Júlia!
-Ki keres?
-Anyád.

Ezzel az elmés idézettel (Rómeó és Júlia) kezdem a mai bejegyzésemet. Indokolni nem tudom, szimplán vicces. Pénteken névcsinapcsim volt, juhhéj! Nagyon örültem a sok sms-nek, néhány telefonhívásnak, és egy-két ajándéknak! Köszönöm Mindenkinek, aki gondolt Rám, és próbált boldoggá tenni. Nagyon jó érzés, hogy eszetekbe jutottam.

Mondjuk, a felhőtlen boldogság legkorábban péntek délután lehetséges, amikorra túl leszek a töri házivizsgán és egyéb nyavalyákon. Utána már csak néhány dolgozat, év végi... és holiday! Ja, és szombaton lehet, hogy kapok palacsintát Mókusomtól, ami rettentő édes lenne tőle, mivel a Júliák imádják a palacsintát! :) Meg lesz strandnyitó, és gyereknap, és látom végre tesóimat, és lesz talán egy kis joy és happiness lenn a parton. De szép lenne!

Címszavakban

zöld ágak
állandó hapcizás
milkamilka
apu-hiány
matek javító, biosz és fizika
mondhatom: boldogság
töri házivizsga
alváshiány
Júlia-nap
piercing: nyisd a szád
a hasadó hajnal
még ébren talál

Tolerancia

Talán az egyik legfontosabb dolog lenne a 21. század rohanó mindennapjaiban. Pénteken voltam az új főszerk.-kel Pesten egy diákkonferencián, melynek témája a szolidaritás és a fejlődő országok problémái voltak.

Úgy érzem, fontos, hogy segítsünk, hisz mi, európaiak, illetve Amerika taszítottuk őket ilyen helyzetbe. Az önző, nyereséghajhász emberek miatt élik nyomorban életüket. Igen, a világ tulsó felén a gyerekmunka és az emberkereskedelem nem ismeretlen fogalmak. Sajnos ott ezt mindenki ismeri. A nőket kizsákmányolják, kínozzák, barbár szokásoknak vetik alá és megalázzák. A gyerekek többsége nem éli meg a 14 éves kort. Az anyák belehalnak a szülésbe. Nincs víz, nincs élelem, nincs esélyük, ha nem teszünk érte, hogy legyen. Itt, az EU-ban egy tehénke napi több mint két dollárból él, míg náluk egy ember kevesebb mint egyből. Elég rossz humora van a jólétnek.

Tolerancia... Szolidaritás... Ne csak a harmadik világ éhezőire gondoljunk. Mi van azokkal, akik itthon lógnak ki a sorból? A faji, nemi, szexuális hovatartozáson alapuló megkülönböztetéssel nap mint nap szembesülünk. Miért rosszabb valaki a másiknál? Élni és élni hagyni... Tudom, hogy közhely, mégis úgy vélem, ez az, aminek meg kellene valósulni ahhoz, hogy egy jobb világban élhessünk. És tényleg csak rajtunk múlik. Meg tudjuk változatni a világot, csak akarnunk kell!

A lány még mindig a mólón ül. Kezd fázni. Vár. Vár, de minek vár? Csak makacsan ül tovább, és nézi a vizet. Még itt marad, egy darabig... vagy amíg nem jön érte... vagy örökre. Nemrég fényes buborékok próbálták visszacsalni. De nem ment. Jobb neki itt.

Vár. Várja a hajót, mely lehet, hogy soha nem jön. Hol késik? Hol lehet a Királyfi? Nem érdemli meg a Királyfit. Nem elég jó, nem elég szép hozzá... Nézi a hívogató vizet. Csak egy ugrás, és vége. Nincs több bánat, nincs több várakozás, nincs több csalódás. De... az ugrás előtt megáll, és elgondolkozik...

Milyen szép lenne minden, ha megérkezne a Királyfi. Biztosan csalódna, ha nem találná itt. Lehet, hogy csak késik, dolga akadt. De jön, jönnie kell. Azt mondta... Jöjjön! Vigye el őt a hajójával, és törölje le a könnyeket az arcáról. Nem lehet, hogy hiába vár rá. Ugye nem? Ugye nem?!

Egy szörnyű éjszaka szörnyű napja

Egy lány... Ül a mólón. A bőrét égeti a nap, de mégis libabőrös a vízparti széltől. Összehúzza magát, amennyire tudja. Szinte észrevétlen. Fel sem tűnik senkinek, hogy ott van. Most így jó, gondolja... - Ne vegyenek tudomást a létezésemről, elvégre nem is kellene élnem. Nem akartak. Hiba vagyok, semmi más. Csak ne szóljon hozzám senki, csak egy kicsit hagyjanak békén, csak pár percig ne rúgjanak belém. Nem akarok most még több fájdalmat... - Nézi a vizet. Közben apró köveket rúg bele. Süllyednek, elmerülnek lassan. De jó lenne...

Hiányzik apu... Három hete nem láttam, és arra nem volt képes, hogy felhívjon vagy írjon egy mélt. Tudom, elfoglalt ember, sok a dolga, de akkor is bánt... Hiányoznak a mostoha tesóim is. Hiányzik, hogy valaki örüljön nekem, hogy valaki átöleljen, vagy egyszerűen szeressen...

Nulladik órán miért kell kiabálni? Nem bírom, túl sok volt mostanában minden. Miért kell bántani valakit? Jobb lesz ettől bármi is??? Igen, elértük a pontot, hogy nem tűrtem tovább, kész, kiszálltam, feladtam, nem érdekel. Leégettem magam, tudom. Előtte is...

Gondolj, gondolj, gondolj...

Micimackótól kölcsön kellene kérnem a Gondolkodó-sarkot. Szophymmal ma nagyon jót beszélgettünk, köszönöm! Rávilágítottál a lényegre, pedig próbáltam magam előtt tagadni. Félek. Ha lépne egyet, hogy biztos lehessek abban, mit akar... Jó, persze, sejtem. :)

Szóval, igen, félek a biztosat otthagyni, mert nem akarok a végén egyedül maradni. Szőrösmókus állítólag szeret. Persze, kérdés: lehet-e hinni annak, aki lefeküdt egy másik lánnyal (velem még nem, nehogy vki félreértsen)??? Vajon tényleg szeret-e, vagy csak szeretném azt hinni? És miért vagyok vele, mikor jóideje tudom, már előtte tudtam, kibe vagyok... Na igen, miért is hittem, hogy elmúlik? Hogy át tudok szeretni másba? Áááá, de buta voltam, milyen naiv, milyen akaratgyenge, milyen szeretethiányos. Sajnálom. Sajnálom. Sajnálom.

Visszaszámlálás (25 nap)

Az ablakom alatt fúj a szél. A szobában hideg van. Tanulni kell(ene), nem kicsit! Nincs se kedvem, se energym hozzá. De mindjárt elkezdem. Tanév végi hajrá. Egy év múlva ilyenkor érettségi. Kicsit félek. Addig még rengeteg dolgot meg kell tanulnom, és kell nyelvvizsgázni, és önállósodni, és még jobban írni, és olvasni, és... Miért érzem mindig úgy, hogy nem vagyok elég jó, hogy nem elég, amit csinálok? Szeretnék több, jobb lenni...

Hiányzoool...

Itt ülök. Keveset aludtam, nem tudok. Nem megy. Utoljára nyáron volt jó, a sátramban, mikor átölelt valaki. A nap sütött, meleg volt, és biztonságban éreztem magam. Hálózsák, maci, beázás, egy férfi keze, mely átkarol. Ennyi kell a boldogsághoz?!

Még mindig ugyanaz a maci, és már rég nem ugyanaz a pasi. Tőle kaptam, ő már nincs, a maci ittmaradt. Nincs új helyette. Pedig azóta... Na igen, maci-kapós kapcsolatom nem volt, a többire meg nem vagyok büszke. Szeretethiány. Ez hajszolt bele olyan dolgokba, olyan percekbe, órákba... Nem kellett volna. Utána szenvedés, önutálat, önsajnálat, milka csoki éjjel tízkor... És mégis, megérte pár percig azt hinni, remélni, hogy valaki szeret. Miért kell ez nekem ennyire? Miért kell, hogy két szem rámcsillogjon?

Aludni akarok, álmodni, álmomban vele lenni, róla álmodni. Álmodni meseszép álmot, mely nem ér véget, melynek végén vár...

"Hol volt, hol nem rád leltem éltem hajnalán. Hol volt, hol nem álmomban boldog voltam Véled talán. De csak álom volt, így nem lesz már nyugtom semmi képp, hát jöjj és keress, és szívből szeress, Te álomkép!" (Sleeping Beauty)

Időzítve

Ő... Ő, akit nem lehet feledni, Ő, akit nem szabad szeretni (Lavina). És rájöttem, hogy hiába temettem jó mélyre, hiába próbáltam tagadni, megvan az érzés. Ugyanaz az érzés, sőt, talán erősödött is.

De miért, ha van pasim? Szóval, én naivan "azt hittem, biztos jó lesz, teljessé teszi életemet; volt fájdalom, könny, csalódás..." (Venus). És most egyre jobban utálom magam. Hazugság az egész. Igen, persze, szeretem. Szeretem, mert szeret. Ugyanolyan önző és szeretethiányos vagyok, mint Ady. Na jó, nem kellene egy költőóriáshoz hasonlítani magam. De... Tudom, hogy ez így nem jó. Tudom, hogy ez kihasználás. Ő megcsalt fizikailag. Én másba vagyok szerelmes, mást szeretek. Persze, valahol őt is; szeretem azt, hogy szeret. Igen. És együtt vagyunk, még. És olvassa a blogbejegyzéseimet, és utálom, hogy bántom ezzel, és utálni fog, mert bántottam. De ezt most ki kell írnom magamból.

Cukcsifiút is megcsalták. Ő erős volt és szakított. Megkérdezte, hogy én miért nem, ha ez történt. Gyenge vagyok. Szeretethiányom van. Kell valaki, aki átölel, akihez hozzábújhatok. Ha tudnám, hogy lenne más, aki szeretne... Már nem itt tartanánk...