2010. augusztus 27., péntek
2010. augusztus 26., csütörtök
A legjobb barátnőmnek
Nagyon jó volt a tegnap estém :)
Koccintottunk a születésnapunkra Monique-kal és az anyukájával. Lájmos Finlandia... Aztán átbeszélgettük az egész estét úgy hajnali fél kettőig. Nagyon kellett már ez, végre volt kinek elmondanom dolgokat, volt, aki meghallgasson, tanácsot adjon, átöleljen, elfogadjon és magamért szeressen. A hibáimmal együtt. A rossz döntéseimmel együtt. Végre volt egy napom, amikor senki nem b.....atott, senki sem vágta a fejemhez az összes ballépésemet és bénaságomat.
Rég nem találkoztunk már. Igen, tudom, az én hibám. Nem értem rá, tanultam, a kapcsolatommal foglalkoztam, túl sok időt öltem felesleges dolgokba. Pedig a barátságunk fontos. Nagyon-nagyon. Nem szabad, hogy ennyi ideig ne találkozzunk. És mégis... mintha öt perce váltunk volna csak el. Azonnal ráhangolódunk egymásra. Te adtad nekem az utóbbi időben a legjobb tanácsot. Köszönöm! És azt is köszönöm, hogy vagy nekem, és hogy átölelsz :)
Koccintottunk a születésnapunkra Monique-kal és az anyukájával. Lájmos Finlandia... Aztán átbeszélgettük az egész estét úgy hajnali fél kettőig. Nagyon kellett már ez, végre volt kinek elmondanom dolgokat, volt, aki meghallgasson, tanácsot adjon, átöleljen, elfogadjon és magamért szeressen. A hibáimmal együtt. A rossz döntéseimmel együtt. Végre volt egy napom, amikor senki nem b.....atott, senki sem vágta a fejemhez az összes ballépésemet és bénaságomat.
Rég nem találkoztunk már. Igen, tudom, az én hibám. Nem értem rá, tanultam, a kapcsolatommal foglalkoztam, túl sok időt öltem felesleges dolgokba. Pedig a barátságunk fontos. Nagyon-nagyon. Nem szabad, hogy ennyi ideig ne találkozzunk. És mégis... mintha öt perce váltunk volna csak el. Azonnal ráhangolódunk egymásra. Te adtad nekem az utóbbi időben a legjobb tanácsot. Köszönöm! És azt is köszönöm, hogy vagy nekem, és hogy átölelsz :)
2010. augusztus 23., hétfő
Éberség
Hogy lehet nem észrevenni valamit, ami azért elég jellegzetes? És illegális? És ez mindegy is. De akkor hogy is van ez, hogy ő mindent lát???
2010. augusztus 20., péntek
...
Most lett vége a tűzijátéknak itt, Ajkán. Már harmadik éve egyedül vagyok ezen a napon mindig. Furcsa, nem tudom, miért alakul így. Ráadásul tegnap apum felesége is elköltözött, kisöcsémmel együtt. A legjobb, hogy múlt pénteken még ő beszélt nekem arról, hogy hogy kell lezárni egy kapcsolatot, meg megbeszélni a dolgokat.
Rég voltam olyan ideges, mint ma. Kedvem volt a falhoz csapkodni a dolgokat, sajna, erről le kellett végül tennem. Hogy jön Ő ahhoz, hogy beleszóljon abba, mit csinálok, mikor Ő se jobb? Ő beszél arról, hogy én hazudozom, mikor semmit sem tud arról, mit is csinálnak a gyerekei, amikor épp nem látja őket? Érdekes... Utálom a képmutatást, de nagyon.
Rég voltam olyan ideges, mint ma. Kedvem volt a falhoz csapkodni a dolgokat, sajna, erről le kellett végül tennem. Hogy jön Ő ahhoz, hogy beleszóljon abba, mit csinálok, mikor Ő se jobb? Ő beszél arról, hogy én hazudozom, mikor semmit sem tud arról, mit is csinálnak a gyerekei, amikor épp nem látja őket? Érdekes... Utálom a képmutatást, de nagyon.
2010. augusztus 19., csütörtök
2010. augusztus 18., szerda
Vége...
Tegnap szakítottam... Pont 16 hónaposak lettünk. Stílusos volt. Volt kiabálás (ő velem), volt sértődés (én rá), volt idegesség (mindketten), és aztán volt mosoly is. Talán most ez volt a legjobb megoldás, talán nem hibáztam.
Igazából hibásnak érzem magam abban, hogy ez így alakult. Rosszkor kezdtük el, rosszul kezdtük el. Szerettem volna - valaki mást. Itthon egyfolytában ment a veszekedés, anyumat sokat bántotta az embere, ki voltam készülve. Kellett, hogy valaki szeressen. Nem tudom, miért akadtunk egymásra... Aztán piszkáltam őt, sokat. És visszakaptam; megcsalt. Mégsem lett vége. Azt hittem, túl tudom tenni magam ezen, de nem ment. Egy ilyen dolog megöli a bizalmat, folyton ott motoszkál az ember fejében. Utána pedig a sok felesleges várakozás... Amikor azt mondja, ekkora jön, és még két óra múlva sincs ott, amikor ebben a helyzetben nekem kell felhívni... Amikor az apja lekurváz a telefonban... Amikor azt hazudja, hogy megbeszélte otthon a dolgokat... Sok volt, mostanra túl sok lett. Megígérte, hogy változik. Sokszor megígérte. Mostanra elkezdett változni. Túl későn. Elfogyott a türelmem, a bizalmam... Szétcsúszott az egész.
Azért vannak érdekes dolgok. Amikor nem tudtam dönteni, nem tudtam rászánni magam a szakításra, amikor tele voltam félelemmel, akkor megkaptam azt a lökést, ami nagyon kellett ehhez a tetthez. Hogy miért pont úgy, ahogy? Nem tudom. Életemben először sikerült túl sokat innom. Hiba volt, igen. De végre kimondtam, átgondoltam, láttam kívülről, mi a helyzet: -Ez így nem megy tovább. Csak még jobban elromlana... Pedig mindenki azt hitte, hogy tökéletes minden. Az idillek mögött azonban mindig van valami sötét folt. Tudom.
Lezárult az elmúlt 16 hónap - és azt hiszem, sikerült kisírnom, kiírnom magamból, ami rossz volt. Kellett, hogy Valaki kézen fogjon, hogy meg merjem lépni ezt. Szakítani nehéz. Akármilyen rossz is a helyzet, az ember valamiért fél a változástól, fél az egyedülléttől, az újtól, attól, hogy mások mit is fognak szólni. Pedig van egy pont, ahol még normálisan meg lehet ezt lépni. Csak fel kell ismerni.
Igazából hibásnak érzem magam abban, hogy ez így alakult. Rosszkor kezdtük el, rosszul kezdtük el. Szerettem volna - valaki mást. Itthon egyfolytában ment a veszekedés, anyumat sokat bántotta az embere, ki voltam készülve. Kellett, hogy valaki szeressen. Nem tudom, miért akadtunk egymásra... Aztán piszkáltam őt, sokat. És visszakaptam; megcsalt. Mégsem lett vége. Azt hittem, túl tudom tenni magam ezen, de nem ment. Egy ilyen dolog megöli a bizalmat, folyton ott motoszkál az ember fejében. Utána pedig a sok felesleges várakozás... Amikor azt mondja, ekkora jön, és még két óra múlva sincs ott, amikor ebben a helyzetben nekem kell felhívni... Amikor az apja lekurváz a telefonban... Amikor azt hazudja, hogy megbeszélte otthon a dolgokat... Sok volt, mostanra túl sok lett. Megígérte, hogy változik. Sokszor megígérte. Mostanra elkezdett változni. Túl későn. Elfogyott a türelmem, a bizalmam... Szétcsúszott az egész.
Azért vannak érdekes dolgok. Amikor nem tudtam dönteni, nem tudtam rászánni magam a szakításra, amikor tele voltam félelemmel, akkor megkaptam azt a lökést, ami nagyon kellett ehhez a tetthez. Hogy miért pont úgy, ahogy? Nem tudom. Életemben először sikerült túl sokat innom. Hiba volt, igen. De végre kimondtam, átgondoltam, láttam kívülről, mi a helyzet: -Ez így nem megy tovább. Csak még jobban elromlana... Pedig mindenki azt hitte, hogy tökéletes minden. Az idillek mögött azonban mindig van valami sötét folt. Tudom.
Lezárult az elmúlt 16 hónap - és azt hiszem, sikerült kisírnom, kiírnom magamból, ami rossz volt. Kellett, hogy Valaki kézen fogjon, hogy meg merjem lépni ezt. Szakítani nehéz. Akármilyen rossz is a helyzet, az ember valamiért fél a változástól, fél az egyedülléttől, az újtól, attól, hogy mások mit is fognak szólni. Pedig van egy pont, ahol még normálisan meg lehet ezt lépni. Csak fel kell ismerni.
2010. augusztus 16., hétfő
N6
A lányok, ha valami baj van az életükben, a hajukkal csinálnak valamit. Levágatják, új fazonra váltanak, befestik...Kell a változás...
Hazafele aludtam a buszon, és úgy ébredtem fel, hogy hajfestéket kell vennem, ha még nyitva van valamelyik üzlet hazafele. Végül egy középszőke árnyalatot találtam, amely megtetszett. Nem tudom, milyen lesz a hajamon. Kicsit félek is tőle. Mennyivel lesz világosabb a hajszínem, vagy épp lesz-e bármi változás. Mégis úgy érzem, hogy ez most kell nekem. Tudom, hogy fura, bizonyára férfiként ezt elég nehéz lehet megérteni. A férfiak, ha valami probléma adódik az életükben, fizikailag próbálják levezetni a dühüket, a stresszt, a csalódottságot. Elmennek kondizni, vadászni, extrém sportba kezdenek... Mi, nők mások vagyunk. A külsőnk megváltoztatásával úgy érezzük, valahogy belül is változunk, könnyebb lerázni a terheket. Olyan ez, mint a vedlés; megújulás.
Megyek hajat festeni :)
Hazafele aludtam a buszon, és úgy ébredtem fel, hogy hajfestéket kell vennem, ha még nyitva van valamelyik üzlet hazafele. Végül egy középszőke árnyalatot találtam, amely megtetszett. Nem tudom, milyen lesz a hajamon. Kicsit félek is tőle. Mennyivel lesz világosabb a hajszínem, vagy épp lesz-e bármi változás. Mégis úgy érzem, hogy ez most kell nekem. Tudom, hogy fura, bizonyára férfiként ezt elég nehéz lehet megérteni. A férfiak, ha valami probléma adódik az életükben, fizikailag próbálják levezetni a dühüket, a stresszt, a csalódottságot. Elmennek kondizni, vadászni, extrém sportba kezdenek... Mi, nők mások vagyunk. A külsőnk megváltoztatásával úgy érezzük, valahogy belül is változunk, könnyebb lerázni a terheket. Olyan ez, mint a vedlés; megújulás.
Megyek hajat festeni :)
2010. augusztus 14., szombat
Újratöltve
Azt hiszem, újra elkezdek blogolni. Még jó, hogy nem töröltem eddig magam :)
Sok most bennem a megválaszolatlan kérdés, túl nagy a zűrzavar, és muszáj írnom, különben szétcsúszok. Miért van, hogy szerepet kell játszanunk az életben? Kinek jó ez? Miért játsszam, hogy boldog és elégedett vagyok, amikor nem, hogy jó ez az élet, amikor nem, hogy nem félek semmitől, noha tele vagyok félelemmel?
Sok most bennem a megválaszolatlan kérdés, túl nagy a zűrzavar, és muszáj írnom, különben szétcsúszok. Miért van, hogy szerepet kell játszanunk az életben? Kinek jó ez? Miért játsszam, hogy boldog és elégedett vagyok, amikor nem, hogy jó ez az élet, amikor nem, hogy nem félek semmitől, noha tele vagyok félelemmel?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)