Nemzetiségi kérdés I.

Mentem a buszra. A járdán. Egy 10 év körüli cigányfiú rácsapott a popsimra. Majdnem elbőgtem magam. Fáj, ég a lelkemben az ütés. Rászóltam. Percekig kiabált utánam, hogy csak egy hülye kurva vagyok, és meg fog... Futni se bírtam, remegtek a térdeim. Még mindig remegnek, ha erre gondolok...

Mit is keresünk (itt)?

A matematikusok szerint az x-et keressük, vagyis az ismeretlen állandót. Ebbe magyarfakosként nagyon furcsa belegondolni, főleg, hogy az életben nincs semmi állandó. Egyfolytában változik minden. Akkor mit keresünk? A Boldogságot? A boldogulást, az Utat? Az élet értelmetlen.

Egzisztencializmus. Az élet értelmetlen. Véges, tehát értelmetlen. Bármit elérünk, azt itt kell, hogy hagyjuk. A boldogságot is, ha egyáltalán létezik valahol.

Mi az az x?

Ez van

Utálom az őszt.

Patrick Swayze emlékére

Kaptam...

"A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik; s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak, amit mi szeretünk, nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak."

La Rochefaucauld

Üzenet Kispáltól

Tegyetek el befőttet, lesz még a Világ jövőre,
Te sem leszel halott, és én sem tudom előre,
Mikor mondja azt a szív: -Meguntam dobogni...

őszülés

sötét szürke az ég a madarak nem csiripelnek már az ablak alatt én is fázom hozzábújni valakihez szeretet kellene az emberek közt a kapcsolatok kihűlnek senki nem bízik senkiben én meg naiv vagyok mondják de hinni még a szeretetben lesz újra tavasz perzselő nyár bizalom hit szeretet remény

Semmi

Mi értelme van ennek? Mi értelme korán felkelni, suliba menni, hallgatni egy csomó dolgot, ami nem is érdekel, itthon annyi idő alatt többet haladnék, mi értelme mindezért két órát buszozni? Mi értelme reggel készülődnöm, ha úgyse vagyok szép, mi értelme erőlködni azért, hogy szeressenek? Mi értelme annak, hogy fogyni akarok, mert az a társadalmilag elfogadott? Mi értleme annak, hogy 19 éven át erőlködtem, és apám még mindig nem szeret? Soha nem is fog. Mi értelme a szeretetnek, azt magamra erőltetni, hogy elfogadjam az embereket, mikor legtöbbjüktől a hideg is kiráz. A magányt szeretem, az jó és bensőséges. Néhány embert szeretek, és szeretek velük lenni is. Bár nem korlátlan mennyiségben. A suli túl sok. Órákon át, sok-sok ember. Pfuuuuj. Nem szeretem, nem bírom. Emberundor, emberiszony, félelem, pánik... Ma volt egy kisebb pánikrohamom Veszprémben. Szóval a magány jó és termékeny. Tömegben nem lehet tanulni. Én nem tudok. Itthon meg ilyenkor, későn, már valahogy nincs túl sok energiám. Nem bírom a koránkelést, soha nem bírtam. Ehhez képest 5.20. Kimerít, nyáron se pihentem ki magam, nem bírom és nem is akarom bírni. Ennek semmi értelme. Miért hazudtoljam meg magam, miért tegyek önmagam ellen, ha egyszer nem bírom, nincs értelme és fejlődést sem hoz? Itthon kipihenten többet tanulok! Utálom!!!!!!!!! Utálom, ami van, ami volt ovi óta... Nem bírom tovább, elegem van, ennek semmi értelme! Nincs értelme az életemnek, annak, amit csinálok, ha az egész önmagam megcsalására épül. Félek, kezdek újra bepánikolni, nem tudom, mi van, mi lesz, ki akarok szállni, és csak aludni, és elmélkedni, magamban, azokról, amik fontosak nekem, nem pedig arról, amit mások elvárnak.

Miért?

Miért nem foglalkoznak egymással az emberek? Miért hiszik azt, hogy elég, ha virtuálisan kommunikálnak olykor? Miért nem érdekel senkit, ha más szenved? Miért megyünk el egymás mellett? MIÉRT?

Tegnap, ma...

Felnövünk. Megállíthatatlanul. Kell. Hiába nem akarjuk. Napról napra. (Nem tartozom sehova.) Gyerekes felnőtt. Felnőttes gyerek. Mik vagyunk?