2009. március 3., kedd

Másik

"A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra." (Paulo Coelho)


Még érzem az érintését. Még hallom a fülemben a hangját. Bőrömön érzem az illatát. Lehunyt pilláim mögött látom a mosolyát, a haját, a gyönyörű ajkait. Eszembe jut, ahogy foga lassan a nyakamba mélyedt...


Hiányzik.


Akarom!!! Igen, akarom Őt. Nem hittem, hogy ezt így kimondom, főleg nem, hogy leírom, csak érzem, érzem, érzem. Tudom.
Bárcsak egyszerűbb lenne. Nem lenne a sok "ha", és "talán", melyek csak az én fejemben léteznek. Vagy ha tudnám, mit gondol, mit érez, mit akar... Akar-e Engem? Lehetséges. Úgy akar-e, ahogy szeretném?


Mitől és miért fél? A változás nem könnyű, de szükségszerű. Ahhoz, hogy fejlődjünk, haladnunk kell; lépéseket kell tennünk. Ez olykor valaminek a végét jelenti. Nehéz. Sokszor volt már nehéz mindannyiunknak...

Nincsenek megjegyzések: