2009. június 28., vasárnap

Mindannyian alkalmi gyilkosok vagyunk;
a reményt megöljük, míg alszunk; hazudjuk:
hogy nem lesz már, ki szeretni fog.

Kérdem: hogy lehetne engem szeretni?
Tagadom, de tudom, hogy meg kell menteni
engem is, mielőtt egyedül maradok.

Végleg egyedül. Megszeppent magány.
Aki szerelmet sem akart már,
s nem hitte, hogy még így szeretni fog.

2009. április

2 megjegyzés:

Tafi írta...

béna
tudom

Névtelen írta...

Dehogy béna. Gyönyörű! :))