Semmi

Mi értelme van ennek? Mi értelme korán felkelni, suliba menni, hallgatni egy csomó dolgot, ami nem is érdekel, itthon annyi idő alatt többet haladnék, mi értelme mindezért két órát buszozni? Mi értelme reggel készülődnöm, ha úgyse vagyok szép, mi értelme erőlködni azért, hogy szeressenek? Mi értelme annak, hogy fogyni akarok, mert az a társadalmilag elfogadott? Mi értleme annak, hogy 19 éven át erőlködtem, és apám még mindig nem szeret? Soha nem is fog. Mi értelme a szeretetnek, azt magamra erőltetni, hogy elfogadjam az embereket, mikor legtöbbjüktől a hideg is kiráz. A magányt szeretem, az jó és bensőséges. Néhány embert szeretek, és szeretek velük lenni is. Bár nem korlátlan mennyiségben. A suli túl sok. Órákon át, sok-sok ember. Pfuuuuj. Nem szeretem, nem bírom. Emberundor, emberiszony, félelem, pánik... Ma volt egy kisebb pánikrohamom Veszprémben. Szóval a magány jó és termékeny. Tömegben nem lehet tanulni. Én nem tudok. Itthon meg ilyenkor, későn, már valahogy nincs túl sok energiám. Nem bírom a koránkelést, soha nem bírtam. Ehhez képest 5.20. Kimerít, nyáron se pihentem ki magam, nem bírom és nem is akarom bírni. Ennek semmi értelme. Miért hazudtoljam meg magam, miért tegyek önmagam ellen, ha egyszer nem bírom, nincs értelme és fejlődést sem hoz? Itthon kipihenten többet tanulok! Utálom!!!!!!!!! Utálom, ami van, ami volt ovi óta... Nem bírom tovább, elegem van, ennek semmi értelme! Nincs értelme az életemnek, annak, amit csinálok, ha az egész önmagam megcsalására épül. Félek, kezdek újra bepánikolni, nem tudom, mi van, mi lesz, ki akarok szállni, és csak aludni, és elmélkedni, magamban, azokról, amik fontosak nekem, nem pedig arról, amit mások elvárnak.