2010. augusztus 26., csütörtök

A legjobb barátnőmnek


Nagyon jó volt a tegnap estém :)

Koccintottunk a születésnapunkra Monique-kal és az anyukájával. Lájmos Finlandia... Aztán átbeszélgettük az egész estét úgy hajnali fél kettőig. Nagyon kellett már ez, végre volt kinek elmondanom dolgokat, volt, aki meghallgasson, tanácsot adjon, átöleljen, elfogadjon és magamért szeressen. A hibáimmal együtt. A rossz döntéseimmel együtt. Végre volt egy napom, amikor senki nem b.....atott, senki sem vágta a fejemhez az összes ballépésemet és bénaságomat.

Rég nem találkoztunk már. Igen, tudom, az én hibám. Nem értem rá, tanultam, a kapcsolatommal foglalkoztam, túl sok időt öltem felesleges dolgokba. Pedig a barátságunk fontos. Nagyon-nagyon. Nem szabad, hogy ennyi ideig ne találkozzunk. És mégis... mintha öt perce váltunk volna csak el. Azonnal ráhangolódunk egymásra. Te adtad nekem az utóbbi időben a legjobb tanácsot. Köszönöm! És azt is köszönöm, hogy vagy nekem, és hogy átölelsz :)