Túl sokan hagyták lábnyomukat a lelkemen.
Begyógyulnak-e ezek a sebek valaha?
Igyekszem nem nyalogtani őket,
továbblépni.
De azt veszem észre, hogy nem tudok bízni.
Nem úgy, ahogy kellene.
Amikor nem hív, nem ír,
kételkedem.
Nem tudom, elég jó vagyok-e,
megfelelnék-e bárkinek.
Most. Majd. Valaha.
Nehéz fájdalmak hasítanak belém:
ütések, pofonok, lélek-sebek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése