fájd, hogy félek,
lásd, hogy szenvedek,
szeretlek, gyűlöllek,
sírok utánad, érted
szeretlek.
Taszíts a porba,
szegezz kést a szívemhez,
nyald le kicsorduló vércseppjeim
mossák könnyeid - fájdalmamat.
Hazudd, hogy örökké,
mondd, hogy soha,
hogy senki más - csak én
most, mindig, mikor megcsúszik
a kezed. A kés belém hatol.
Kicsit meghalunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése