<3

Coelho Veronikája azt kérdi magától, beleszerethet-e egy férfiba, aki a saját világában él. Én erre most visszakérdezek. Szerethetne-e engem (aki a saját világomban élek) egy cukcsi srác? Nem tudom. Szeretném, ha szeretne.

Még a szokottnál is szeretethiányosabb vagyok mostanság. Már csak úgy tudok egy keveset aludni, ha átölelem saját magam. Meg mellé a macimat. Hoppá, erről jut eszembe, még mindig az exemtől kapott macival alszom. Kínos. Szeretnék valami újat. De ez olyan, amit magának nem vehet meg az ember. Úgy az igazi, ha mástól kapja. Szeretetből. Persze, tudom, önző vagyok, hisz nekem csak a Happy Box-os (vagy NICI) plüss jó (de nem muszáj macinak lennie). :)

Na igen. Visszatérve a szerelemre. Fura dolog. Megfogadtam, hogy soha többet. És most mégis. Semmi racionális nincs benne. Ilyen hülyeséget csak az ember találhat ki (a Mátrixból kölcsönözve). Nem érdekel se a korkülönbség, se semmi más. Életemben először megyek szívesen suliba. Jó nézni őt a folyosó túloldaláról. Gyógytesin rámosolyogni. Vagy csak egyszerűen tudni, hogy ott van nem messze... Nagyon-nagyon...

És mást szeret... :(