Rengeteg most bennem a Bánat és a Szomorúság. Anyukám reggel tudtomra adta - noha eddig is tisztában voltam vele, - hogy mennyire felesleges vagyok.
"Keresem az utam, néha keresem a bajt,
és keresem azt, aki engem akart..."
és keresem azt, aki engem akart..."
Ebben a pár sorban benne van az egész életem... Engem senki nem akart. Igaza van mindenkinek, aki azt mondja, hogy erőszakos vagyok, és csak ráerőltetem magam másokra. Már a leszületésem is ilyen volt. Nem kellek én senkinek, csak áltatom magam. És beismerem, hogy tényleg csak egy önző dög vagyok, akinek itt sem kellene lennie, de eddig saját magának is hazudott, és nem volt hajlandó ezt beismerni.
Mennyi bánatot fojtottam magamba, hányszor sírtam éjjel a kispárnámba. Nem tudom, miért vagyok itt. Senkinek se hiányoznék, ha nem lennék. Vagy nem Itt lennék... Csak lennék Valahol. Lefeküdnék a hóba. És megfagynék... Fagyhalál... A Kis gyufaáruslány óta csodálom a hideget, ámde nem szeretem.
De még itt kell lennem. Hiába fáj, gyötör a Lét, tapasztalnom kell még itt, a Földön. Én választottam. A tudat, és a bizonyosság, hogy én akartam, egyszerre megnyugtat és megrémít. Miért kell mindezt átélnem? És még meddig...?
Mennyi bánatot fojtottam magamba, hányszor sírtam éjjel a kispárnámba. Nem tudom, miért vagyok itt. Senkinek se hiányoznék, ha nem lennék. Vagy nem Itt lennék... Csak lennék Valahol. Lefeküdnék a hóba. És megfagynék... Fagyhalál... A Kis gyufaáruslány óta csodálom a hideget, ámde nem szeretem.
De még itt kell lennem. Hiába fáj, gyötör a Lét, tapasztalnom kell még itt, a Földön. Én választottam. A tudat, és a bizonyosság, hogy én akartam, egyszerre megnyugtat és megrémít. Miért kell mindezt átélnem? És még meddig...?
2 megjegyzés:
Hogy egy nagy gondolkodót idézzek:
"Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle. /Forrest Gump/
Azonban, ha a legkeserűbb bonbont veszed is ki, megvan a pozitív oldala:
"Eggyel kevesebb marad a dobozban." /Wladislaw/
Köszi a bíztatást Wladi!
Ma már sokkal jobban voltam. :)
Megjegyzés küldése