2009. március 15., vasárnap

Múlt

Megszülettem, nevelkedtem...

Eltelt majdnem 19 év. Sokan ezt szeretetben töltik, megértésben... A biztos családi háttér nekem ismeretlen fogalom. Kétévesen tisztában voltam azzal, hogy nem vagyok elég jó... és soha nem is lehetek. Lány vagyok, lánynak születtem, ezért apukámnak sajnos soha nem tudtam megfelelni. 16 éves koromig rengeteget szenvedtem ezért. Nem lebegett más a szemem előtt, csak az, hogy kivivjam imádott apukám elismerését.

Nem sikerült. Mindannyiszor nagyon összetörtem, de igyekeztem nem mutatni. Csak a kispárnám tudná elmesélni, mennyit sírtam apu miatt. Mennyit igyekeztem, hajtottam, hányszor csináltam olyat, amihez kedvem se volt, csak azért, hogy egyszer azt érezzem, büszke rám. Mikor országos első lettem töriversenyen, még akkor se...


Ma reggel újra összetört bennem a remény, hogy valaha is normális apa-lánya kapcsolatunk legyen. Hallottam, ahogy kisöcsimhez gügyög, már a hangjából érezni, hogy mennyire szereti. Nem vagyok féltékeny. Mindössze nagyon rosszul esett hallani, hogy mással ilyen is tud lenni. Csak velem nem. Sőt, én utána jól le lettem szidva, csak hogy jól induljon a napom.

Bizonyára én vagyok túl érzékeny, hogy még mindig nem szoktam hozzá ahhoz, hogy mikor lemegyek apumékhoz (több mint egy óra buszzal), semmi örömöt nem látok az arcán. Mindig bízom abban, hogy talán majd most... Hogy értékeli, hogy nekem nem könnyű lemenni, mégis megyek, hogy értékeli, hogy jól tanulok, vagy azt, hogy "jókislány" vagyok. Na jó, szerinte nem is. Szerinte én csak egy önző K dög vagyok. Ezt mindig nagyon fájó hallani...

A cukcsi srác szerint aranyos vagyok. :)

8 megjegyzés:

maifosz írta...

ugyanez. totál ugyanez. ezért látogatom mostanában csak néhány havonta az apám.

Névtelen írta...

nemtom sztem ha nemmennél hozzá olyan gyakran jobban értékelne... <3 :)

Tafi írta...

megértelek, Maf. de ez így olyan rossz. nekem januárban maradt ki egy hónap, akkor meg az volt, hogy csak a pénzért mentem le. :(
lehet, hogy követem a példádat...

Tafi írta...

oh, norbiiii... ez nem ilyen egyszerű, sajnos. :(
sztem el is felejtene... szted milyen apa az, aki akkor sem keresi a lányát (telefon, emilke, valami), ha több mint egy hónapig nem látja?!

Névtelen írta...

akkor meg szimplán nem érdemli meg hogy lemenj hozzá:( tudom h szereted meg midnen, de akkoris...

Tafi írta...

tudom, hogy igazad van, de ez nehéz :(

Névtelen írta...

Az a vicces, hogy szinte közhelyesek ezek a szavak. Annyiszor leírták, elmondták már. DE akkor is így van. És ezt nem lehet másként, így, ezekkel a szavakkal kell leírni és remélni, hogy valaha feldolgozható. Én nem hiszem, de remélem, nincs igazam.:)

Tafi írta...

Az a gond, hogy én is kezdem elveszteni a hitemet...
De örülök, hogy írtál, Scarlett! :)