2009. március 17., kedd

Szentimentálé

Lilian szerint "elbé estem az nagy setét verömbe".

Bevallom, igaz lehet. Tudom, hogy erről nem kellene blogolnom, hisz bárki elolvashatja, stb. De muszáj :) kiírnom magamból. Túl erős ez az érzés, nem bírok vele.

Hiányzik. Ha meglátom, bazsajgok. Nem tudok aludni (magamhoz képest sem).

Hogy miért...? Miért ő? Miért most? Nem tudom. Csak érzem. És rég nem mosolyogtam már szívből, de most megy. És sokat csalódtam már, de most nem érdekel. És apakomplexusom van (volt?), és ő nem kétszer annyi idős, mint én. Pedig volt olyan is. Nem vagyok rá büszke..., de sokat tanultam belőle. Szerintem a tévedéseim nélkül most nem az lennék, aki vagyok. Át kell élnünk sok rossz dolgot is, mert csak így fejlődünk. Ez most közhelyes lett, sorry.

A Cukcsisrácnak tetszett ma a hajam. :) Na jó, nem csak neki. :)

Nincsenek megjegyzések: