2009. május 7., csütörtök

Gondolj, gondolj, gondolj...

Micimackótól kölcsön kellene kérnem a Gondolkodó-sarkot. Szophymmal ma nagyon jót beszélgettünk, köszönöm! Rávilágítottál a lényegre, pedig próbáltam magam előtt tagadni. Félek. Ha lépne egyet, hogy biztos lehessek abban, mit akar... Jó, persze, sejtem. :)

Szóval, igen, félek a biztosat otthagyni, mert nem akarok a végén egyedül maradni. Szőrösmókus állítólag szeret. Persze, kérdés: lehet-e hinni annak, aki lefeküdt egy másik lánnyal (velem még nem, nehogy vki félreértsen)??? Vajon tényleg szeret-e, vagy csak szeretném azt hinni? És miért vagyok vele, mikor jóideje tudom, már előtte tudtam, kibe vagyok... Na igen, miért is hittem, hogy elmúlik? Hogy át tudok szeretni másba? Áááá, de buta voltam, milyen naiv, milyen akaratgyenge, milyen szeretethiányos. Sajnálom. Sajnálom. Sajnálom.

1 megjegyzés:

Ádám írta...

lépni fogok... szeretlek, bár lehet, vannak dolgok amik nem ezt mutatták. Sajnálom, amit tettem, de ezt már ezerszer halottad tőlem.