Visszatérés

A szellő lágyan fodrozza a vízet. A lemenő nap fénye meg-megcsillan a hullámokon. A fény és a víz játéka mindig is elbűvölte a Lányt. Még itt van, egy kicsit. De tudja, hogy vissza kell térnie. El kell hagynia a mólót, és folytatni a harcot a Dzsungelben. A hazugságok és a pletykák, az erőszak és a középszerűség ellen. Vannak emberek, akik nagyon félreértették az utóbbi időben, mert nem ismerik. Vannak, akik kiforgatták a szavait. Vannak, akik a hazug szavaikat elhitették másokkal. Mit is gondolhatnak most Róla? Nem ismerik... De tudja, hogy vannak, akik próbálták védeni. Nekik nagyon hálás.

Az utóbbi időben nagyon sokat tanult saját magáról, hála Alon Gratch könyvének. Felismerte a rossz viselkedési mintáját (hogy mindig abba szeret (?) bele, akivel úgyis esélytelen lenne...), és végre sikerült ezt leküzdeni. Volt, hogy keverte a szerelmet a fellángolással, ez mindenkivel megesik. Most tudja, végre, hogy eddig csak egyszer volt szerelmes, még rég, réges rég, egy budapesti kung-fus fiúba... Persze, valószínűleg ezt is a megközelíthetetlenség, a reményteleneség táplálta. De annak már vége. Azóta túl sok mindent elhitetett magával, de most már tudja, hogy... Csak szerelmes akart lenni, és néha-néha kivetítette érzelmeit egy arra tökéletesen alkalmatlan kanra.