Panaszos

Ez egy olyan "ne olvasd el!" típusú bejegyzés, az egész csak panaszok áradata, sajnálom.
Állítólag hülye ingyenélő semmirekellő bölcsész leszek. Ezzel már megint úgy belegázoltak a lelkembe... rég sikerült bárkinek is ennyire, aki kívülálló. Mi az, hogy ingyenélő bölcsész? A pszichológus egyébként se "klasszikus bölcsész szak". És ha az is... Mindenhol olvasni lehet mostanság, hogy kevés a pszichológus és a pszichiáter, a kórházakat se tudják ellátni kellően szakemberrel, mert nincs több. Többet kellene képezni. Erre azt mondják nekem, hogy ingyenélő semmirekellő leszek? Most ráadásul úgy néz ki, hogy a tanfolyamomra se biztos, hogy tudok menni, mert nem érek oda. Emiatt megint csak bőgni van kedvem, heteke óta ez éltet, hogy 4B-s tanfolyam, Zrínyi utca... 30% esélyem van maximum, hogy kezdésre odaérjek. Ez kiborít. Apám nem jelentkezik, én meg... miért mindig én kezdjek? Nem akarom ráerőltetni magam, ha kíváncsi lenne rám, írna biztos. Szeretem és hiányzik, ezen pedig az sem változtat, ha szerinte is minden rossz, amit teszek. Az idegenektől pedig egyre jobban irtózom megint csak. Nem bírom elviselni, ha hozzám ér valaki, akit nem ismerek. Ez azért kissé groteszk, mivel naponta két órát buszoznom kell. Húzódok jobbra-balra, és rettegek, hogy megfognak. Nem tudom, konkrétan miből fakad ez az iszonyom, mindig is megvolt, csak valamikor kevésbé intenzíven, vagy jobban kontrolláltam? De hozzám ne érjenek... Ezért nem megyek vásárolni se. Még mindig nincs télikabátom, de lehet, inkább előszedem a feketét, noha évek óta nem volt rajtam, méretre még mindig nagy lesz úgyis, de nekem semmi sem áll jól, szóval mindegy. És semmiben nem érzem jól magam, ami kicsit is vastagabb ruhadarab. Képtelen vagyok vásárolni, mielőtt be kell menni az üzletbe, már rosszul vagyok. Szóval maradok a régi kabátnál és a tavalyi meg régebbi pulcsiknál, azok itt vannak és biztonságosak. Idén még semmit se vettem/kaptam télre, talán nem is baj, úgyse vagyok szép semmiben se.