Milyen jó lenne még gyereknek lenni,
játszani, gyönyörű álmokat álmodni,
szeretni, menni-menni, szökni
a világból el, futni, eltűnni,
mintha mi-sem történtünk volna:
úgy tenni. Elrejtőzni a világ elől
a paplan alá: a gonosz elől bújni,
a felnőttekre ámulva figyelni,
cukrot csenni, azt hazudni:
jók voltunk az oviban állni
a sarokban kitaszítva, sírni,
anyura várni és hinni-hinni,
hogy okos felnőttek leszünk!
Micsoda kiábrándulás felnőni,
tudni, hogy minden csak hazugság
és csalás volt, de mégis küzdeni,
noha álmaink összetörtek:
tovább kell menni-menni,
és gyermekszívvel hinni.
5 megjegyzés:
egyszer sem javítottam bele, ez most spontán-írás volt
szeretem a verseid :)
kb. 20 perc alatt született a műnek sem nevezhető írás, de azért köszönöm, te szeress is, én úgyis tudom, hogy béna
én is szeretem, és nagyon megmaradt ez bennem, annyira megfogott...
Köszönöm a gondolatébresztést, még ha az az előző bejegyzés is volt.
Megjegyzés küldése