midőn megfulladtam
vízbe ölve magam:
miután a homokos partról
a hullámok elragadtak,
miután a víz ereje
mind mélyebbre vetett,
miután a kegyetlen hullám
elhozta a hideg gyönyört,
miután szomorú lelkem
elhagyta testemet,
miután körülfont
a hűs gyilkos élvezet,
már boldog voltam;
túl mindenen,
túl fájdalmon, halálon,
túl az életen!
3 megjegyzés:
Óda a Kommenthez
Ó Komment!
Te, minden plörkölők vágya,
te, aki értelmet viszel
a blogolók világába!
Ne hagyd el őket!
Szükségük van rád!
Te világítod be az éjszakát!
Ó Komment!
Mindennapi kommentünket
add meg nekünk ma!
És bocsásd meg elírásainkat,
miképpen mi is megbocsátunk
a késve kommentelőknek,
mert nem mindenkit
száll meg az ihlet!
Szabadíts meg az Invitel hatalmától!
Mert tiéd a blog, a plörk
és a komment!
Mindörökkön örökké komment!!!!
Wlady
Tyűha, Waldi, ez ám az óda! Köszönöm!
Wladi verse mókás, a tiéd viszont szomi :(
Megjegyzés küldése