Tafi ül a fűben...

Holnap nyuszi. Tafi nem szereti. Vagyis szeretné, de nem így. Nézni a husit az asztalon. Némán tűrni a durva élceket. Megállni, hogy felálljon, noha két perc után felfordult a pocija a látványtól és a szagtól. De maradni. Zsufi program, itthon, apunál, aztán átmenni mamámhoz, öcsikéim focimeccse. Hogy én mit szeretnék? Nem érdekes. Bár... Csak azért is. Lesétálok a partra! Este, akkor legalább senki sem lát. Hiába próbálja apum tiltani. Mindig-mindig tilt, szabályoz, korlátokat állít.

Ma olyan nyugisan-punnyadósan hepi napom volt. Gyönyörűen kihúzott szemekkel, ahogy már rég nem. Pötyis hajpánttal, napsütésben sétálósan... Csak ne egyedül lettem volna! Annyira szeretethiányom és emberhiányom van napok óta. Még a suli is hiányzik. Ilyet soha nem mondtam eddig. És Tafi most alkoholt akar, meg vízipipát (vagy olyan cigit, amit Liliommal - Djarum Blacket), meg vízparti sétát éjjel, meg bulit, meg zenét, meg... Kicsit élni! Élni, élni, élni! És már biztos, hogy lesz piercing Monique-ommal együtt, és lesz lezsibbasztós Lidokain, meg élmény, meg ájulás... És aztán sikíthatunk, mert az jóóóó!