Időzítve

Ő... Ő, akit nem lehet feledni, Ő, akit nem szabad szeretni (Lavina). És rájöttem, hogy hiába temettem jó mélyre, hiába próbáltam tagadni, megvan az érzés. Ugyanaz az érzés, sőt, talán erősödött is.

De miért, ha van pasim? Szóval, én naivan "azt hittem, biztos jó lesz, teljessé teszi életemet; volt fájdalom, könny, csalódás..." (Venus). És most egyre jobban utálom magam. Hazugság az egész. Igen, persze, szeretem. Szeretem, mert szeret. Ugyanolyan önző és szeretethiányos vagyok, mint Ady. Na jó, nem kellene egy költőóriáshoz hasonlítani magam. De... Tudom, hogy ez így nem jó. Tudom, hogy ez kihasználás. Ő megcsalt fizikailag. Én másba vagyok szerelmes, mást szeretek. Persze, valahol őt is; szeretem azt, hogy szeret. Igen. És együtt vagyunk, még. És olvassa a blogbejegyzéseimet, és utálom, hogy bántom ezzel, és utálni fog, mert bántottam. De ezt most ki kell írnom magamból.

Cukcsifiút is megcsalták. Ő erős volt és szakított. Megkérdezte, hogy én miért nem, ha ez történt. Gyenge vagyok. Szeretethiányom van. Kell valaki, aki átölel, akihez hozzábújhatok. Ha tudnám, hogy lenne más, aki szeretne... Már nem itt tartanánk...