A lány még mindig a mólón ül. Kezd fázni. Vár. Vár, de minek vár? Csak makacsan ül tovább, és nézi a vizet. Még itt marad, egy darabig... vagy amíg nem jön érte... vagy örökre. Nemrég fényes buborékok próbálták visszacsalni. De nem ment. Jobb neki itt.

Vár. Várja a hajót, mely lehet, hogy soha nem jön. Hol késik? Hol lehet a Királyfi? Nem érdemli meg a Királyfit. Nem elég jó, nem elég szép hozzá... Nézi a hívogató vizet. Csak egy ugrás, és vége. Nincs több bánat, nincs több várakozás, nincs több csalódás. De... az ugrás előtt megáll, és elgondolkozik...

Milyen szép lenne minden, ha megérkezne a Királyfi. Biztosan csalódna, ha nem találná itt. Lehet, hogy csak késik, dolga akadt. De jön, jönnie kell. Azt mondta... Jöjjön! Vigye el őt a hajójával, és törölje le a könnyeket az arcáról. Nem lehet, hogy hiába vár rá. Ugye nem? Ugye nem?!