Lökdösődős buta szőke és a többiek

Lépj tovább, megy a harc, de csakis nélkülem!
Mint király távozom kutyák közül, ó, igen!
De megátkozom én most egész Veronát!
Rómeó! Féltelek! Az igaz utat járd!

Ma majdnem nem bírtam tovább tűrni. Kiröhögnek, kibeszélnek a hátam mögött. Megszok(hat)tam (volna) már. Szőkék, vasalt hajúak, gazdagok, Valakik... Lehet, hogy nem vagyok olyan szép, mint ők, nincsenek olyan ruháim, nincs annyi barátom, nem iszom le magam minden hétvégén, stb... De miért kell rajtam röhögni? Miért jön nekem a Buta szőke? Ki tudna kerülni, van hely mellettem. Láthatatlan vagyok, egy nincstelen senki. Őket semmi nem is érdekli, nem tudnak semmit. Nem csak a tananyagot. Arról se tudnak semmit, ami körülvesz minket. A világ, napjaink... Mégis én vagyok a rossz. Kilógok a sorból, magányos vagyok, de az ő barátságuk nem kell. Akkor se, most se... Nevessetek csak rajtam! Alázzatok meg még jobban!