Nemzetiségi kérdés I.

Mentem a buszra. A járdán. Egy 10 év körüli cigányfiú rácsapott a popsimra. Majdnem elbőgtem magam. Fáj, ég a lelkemben az ütés. Rászóltam. Percekig kiabált utánam, hogy csak egy hülye kurva vagyok, és meg fog... Futni se bírtam, remegtek a térdeim. Még mindig remegnek, ha erre gondolok...

Mit is keresünk (itt)?

A matematikusok szerint az x-et keressük, vagyis az ismeretlen állandót. Ebbe magyarfakosként nagyon furcsa belegondolni, főleg, hogy az életben nincs semmi állandó. Egyfolytában változik minden. Akkor mit keresünk? A Boldogságot? A boldogulást, az Utat? Az élet értelmetlen.

Egzisztencializmus. Az élet értelmetlen. Véges, tehát értelmetlen. Bármit elérünk, azt itt kell, hogy hagyjuk. A boldogságot is, ha egyáltalán létezik valahol.

Mi az az x?

Ez van

Utálom az őszt.

Patrick Swayze emlékére

Kaptam...

"A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik; s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak, amit mi szeretünk, nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak."

La Rochefaucauld

Üzenet Kispáltól

Tegyetek el befőttet, lesz még a Világ jövőre,
Te sem leszel halott, és én sem tudom előre,
Mikor mondja azt a szív: -Meguntam dobogni...

őszülés

sötét szürke az ég a madarak nem csiripelnek már az ablak alatt én is fázom hozzábújni valakihez szeretet kellene az emberek közt a kapcsolatok kihűlnek senki nem bízik senkiben én meg naiv vagyok mondják de hinni még a szeretetben lesz újra tavasz perzselő nyár bizalom hit szeretet remény

Semmi

Mi értelme van ennek? Mi értelme korán felkelni, suliba menni, hallgatni egy csomó dolgot, ami nem is érdekel, itthon annyi idő alatt többet haladnék, mi értelme mindezért két órát buszozni? Mi értelme reggel készülődnöm, ha úgyse vagyok szép, mi értelme erőlködni azért, hogy szeressenek? Mi értelme annak, hogy fogyni akarok, mert az a társadalmilag elfogadott? Mi értleme annak, hogy 19 éven át erőlködtem, és apám még mindig nem szeret? Soha nem is fog. Mi értelme a szeretetnek, azt magamra erőltetni, hogy elfogadjam az embereket, mikor legtöbbjüktől a hideg is kiráz. A magányt szeretem, az jó és bensőséges. Néhány embert szeretek, és szeretek velük lenni is. Bár nem korlátlan mennyiségben. A suli túl sok. Órákon át, sok-sok ember. Pfuuuuj. Nem szeretem, nem bírom. Emberundor, emberiszony, félelem, pánik... Ma volt egy kisebb pánikrohamom Veszprémben. Szóval a magány jó és termékeny. Tömegben nem lehet tanulni. Én nem tudok. Itthon meg ilyenkor, későn, már valahogy nincs túl sok energiám. Nem bírom a koránkelést, soha nem bírtam. Ehhez képest 5.20. Kimerít, nyáron se pihentem ki magam, nem bírom és nem is akarom bírni. Ennek semmi értelme. Miért hazudtoljam meg magam, miért tegyek önmagam ellen, ha egyszer nem bírom, nincs értelme és fejlődést sem hoz? Itthon kipihenten többet tanulok! Utálom!!!!!!!!! Utálom, ami van, ami volt ovi óta... Nem bírom tovább, elegem van, ennek semmi értelme! Nincs értelme az életemnek, annak, amit csinálok, ha az egész önmagam megcsalására épül. Félek, kezdek újra bepánikolni, nem tudom, mi van, mi lesz, ki akarok szállni, és csak aludni, és elmélkedni, magamban, azokról, amik fontosak nekem, nem pedig arról, amit mások elvárnak.

Miért?

Miért nem foglalkoznak egymással az emberek? Miért hiszik azt, hogy elég, ha virtuálisan kommunikálnak olykor? Miért nem érdekel senkit, ha más szenved? Miért megyünk el egymás mellett? MIÉRT?

Tegnap, ma...

Felnövünk. Megállíthatatlanul. Kell. Hiába nem akarjuk. Napról napra. (Nem tartozom sehova.) Gyerekes felnőtt. Felnőttes gyerek. Mik vagyunk?

Sommer 2009

Három nap múlva ilyenkor túl leszek az első napon. És akkor még közel 160 meg érettségi és vége ennek a hosszú, ötéves fejezetnek az életemben. Más ettől lehet, hogy elszomorodna, én alig várom! Kegyetlen volt már ez a négy év is egy helyen, tekintve, hogy most először jártam 3 évnél tovább egy suliba. Nem tudom, miért, de ez kicsit már zavaró is. Kiismernek túlzottan, elvárásaik lesznek... A nyolcadikos ballagásomat végigröhögtem, megkönnyebbültem, hogy vége! Szerintem most is hasonló lesz a helyzet. Más ballagásán tudtam sírni (Monique), a sajátomon előre látom, hogy nem fogok.

Csak tartanánk már ott, vagy legalább az érettséginél. De még sok-sok nap van vissza. 182 nap a nem végzősöknek, nekünk április 30-ig nem tudom, pontosan mennyi. Június 25-e a szóbeli érettségi utolsó lehetséges napja. És utána egy hónappal már tudni fogjuk az eredményt! Legyen meg, legyen meg, legyen meg! Sikerülnie kell és igyekszem is majd mindent megtenni érte. KRE-BTK pszichológia.

Most nyáron mellesleg nem csak egy évvel öregebb lettem. Nagyon sokat tapasztaltam, tanultam az életről. Végre, úgy érzem, tényleg kezdek felszabadulni a vágy alól, hogy apámnak megfeleljek. Több mint 3 éven át minden szabadidőmet nála ..sztam el, feleslegesen. Volt olyan, hogy a hétvége alatt kétszer szólt hozzám: üdvözölt és elköszönt. És mégis mentem legközelebb is. Kínoztam magam. Ők meg azt mondják, hogy soha nem vagyok ott és nem lehet velem megbeszélni a fontos dolgokat. Rengetegszer lementem pont ezért, és senki se ért Rám. Ennyit erről. Pápá nekik, legyenek boldogok!

Nem fogok többet (legalábbis megpróbálom) rajtuk stresszelni pihenés helyett, vagy leutazni ahelyett, hogy tanulnék "itthon" nyugodtan. Persze, más dolgokat is tanultam az elmúlt másfél hónapban. Egyre több félelmemtől szabadulok meg, köszönet érte a Kedvesemnek! És egyre inkább kezdek úrrá lenni az önbizalomhiányomon, mely sok dologban gátolt életem során. Ha segítesz, segítetek, legyőzöm, ígérem. Tudom, hogy idegesítő tulajdonság. :)

Most olvastam egy nagyon jó bejegyzést. Olvassátok el! Megéri, én is sok dologra ráébredtem közben. Nem kell, hogy hatalmaskodjunk mások felett, főleg nem ilyen módszerekkel. Ne csúfoljatok másokat, mert jobbnak hiszitek magatokat bizonyos tulajdonságok alapján. Igen, lehet valaki duci, de lehet, hogy emelett sok dologban tehetségesebb, mint mi (szépen énekel, fest, stb.). Nem tudhatjuk, hogy kiben mi rejtőzik, sem azt, hogy mekkora fájdalmat okozunk pár átgondolatlan szóval.

Ha van pár percetek...

Dr. Szilágyi Vilmos szexuálpszichológus online felmérést végez a szexualitással kapcsolatos vélekedésekről, attitüdökröl. A kérdőív rövid, gyorsan kitölthető, aki tud, lehetőség szerint szánjon néhány percet a kérdőív kitöltésére.
A kérdőív ide klikkelve elérhető!

Már megint...

Évek óta csak a balhé van. Lemegyek apumhoz. Már előtte rákészülök, várom, stb. És mégis, soha, semmi sem jó nála. Persze, főként én nem vagyok megfelelő. Lány vagyok... És mindig nekiáll veszekedni. Én nem megyek bele a hülyeségeibe, erre ő azt állítja, hogy megsértődöm. Azért, mert nem veszekszem vele? Azta... Naponta hallom, hogy milyen ronda vagyok, rég nem sértődöm már meg semmin. Apám szerint megsértődöm attól, amiket mond. Pedig nem... Bánt. Nagyon fáj. De meg nem sértődöm!!! Egyik vesszőparipája az, hogy mennyibe kerül, amikor lent vagyok, és velük eszem. Szerintem ha már egyszer lemegyek (3 óra utazás oda-vissza), akkor nem ezen kellene problémáznia. Ennyire nem áll rosszul anyagilag. Oké, vegetáriánus vagyok, az tény, de soha nem kértem, hogy főzzenek rám külön. Persze, ha nem eszem meg valamit, abból is balhé van. Ja, szóval rám külön kell főzni. Ok. Nem én kértem. Arról azért ne feledkezzünk meg, hogy soha nincs a hűtőben olyan kaja, amit szeretnék. Gyümölcs? Luxus... Majdnem a zöldség is. Meg mertem enni két szem paradicsomot. Jajjj, de csúnyán néztek érte. Mit egyek, basszus? Nekem fontos az egészséges táplálkozás, és nem fogok miattuk letenni erről.

Másik: miért nem dolgozom nála a barlangban? Azért, mert tanulnom kell és nem akarom tanévkezdésre kipurcantani magam, illetve mert utálom a barlangot. Soha nem fogja megérteni. Ahogy azt sem, hogy miért fontos nekem a tanulás. Ma lennének anyámék 20 éve házasok. 8 éve nincs otthonom, nincs hova "haza"mennem. És nem érti, miért fontos nekem a tanulás. Mert ez az egyetlen, amit nem tudtak tőlem elvenni! Nincsenek gyökereim, nem tartozom sehova. De a könyvek mindig ott voltak nekem és most is mellettem vannak. Nem mondják, hogy önző vagyok, hogy csúnya vagyok, hogy rossz vagyok. Nem úgy, mint apám, illetve azok, akik körülvesznek. Ezt nehéz lehet megérteni annak, aki nem élt át hasonlót. Nem is várok megértést. Sajnálatot és szánalmat főleg nem. Csak ki kellett írnom magamból a sokéves fájdalom egy apró töredkét. Tegnap veszekedés volt megint. Szerintük. Én inkább csak hallgattam, és próbáltam pár mondatba belesűríteni, amit érzek. Nem értették. Soha nem is fogják. Nekik én maradok az önző kis dög, aki mégcsak dolgozni sem képes. És semmit nem segít otthon. Pedig... mennyi mindent megcsinálok. Csak (a felesége gyerekeivel ellentétben) nem félóra könyörgés után és nem várok érte dicséretet. Pont ezért észre sem veszik. Nekem nem kell, hogy rámszóljanak azért, hogy vegyek fel egy szöszt vagy mosogassak el. Ha látom, megcsinálom. Hánszor pucoltam ki a wc-t mostohatesóim után? Nem várok érte semmit, mondani se szoktam, hogy megcsináltam. De észrevehetnék. Miért mondják azt, hogy nem csinálok semmit? Jól tanulok, és ez fontos nekem. Az ő fia megbukott bioszból. Engem meg se jutalmaznak semmiért, bár nem is kell. Csak vennék észre, mennyit "dolgozom". De persze ez mind nem számít. Én nem vagyok fontos. Csak számokban. Drága, ha náluk eszem. Miért nőttem ki a ruháimat (nem is tudom, hány év után). Gyerektartást kell fizetni (ha nayám merne szólni a bíróságnak, 3x ennyit ítélnének meg). Én vagyok a rossz. Szerintük biztosan.

Muccikuttya

Íme az öcsém. Tessék megcsodálni. :)

Teliholdas éjszakán

a lány ül csendben az erkélyen. olvas. olvasna. a gondolatai nem hagyják. miért van itt? még mindig átlagos. aki eddig az volt, nem is tud már változni. hallja a holt költők szavait, verseit... adyt, józsef attilát, vörösmartyt, csokonait szaval magának. "tanulj dalt a zengő zivatartól"! nem megy. úgy érzi, semmit sem ért el. soha nem is fog. kihozza a kést a konyhából. élvezi a hideg fém érintéét a bőrén. a talpát közben a szeg kiálló végébe nyomja. amíg fáj még itt van. amíg érez; él. van-e értelme az életének? eközben ő is kijön. áll mellette. elveszi a kést. veszekednek. nézi-nézi a holdat. átalakul. a lány nem érti, mi történik körülötte. ő már nem az, aki volt. előtör belőle a kegyetlenség. a lány fél. meg akar fagyni, mint ady vén csavargója. ő nem hagyja. veszekedés, sírás. a hold továbbra is beszél. sugdos a fülünkbe. gyere, gyere, nincs már itt semmi dolgod, csak egy szúrás... a fiúéba is, ki tudja, mit. de ettől ő bevadult. a hold előtt árnyak járnak. sötétek, fényesek, vörösek. hívnak. a kés a konyhában hever. a hold elborul. és ekkor felébrednek...

Blogírói válság

Az utóbbi időben túl középszerűnek éreztem magam, mindent, amit írtam, a gondolataimat, az életemet. Átlagos vagyok. Mindig ettől féltem. És én is az vagyok. Bár... Ádám szerint nem, de... Nem akarok átlagember lenni! Így inkább nem is terheltem senkit a buta gondolataimmal. Kiégtem? Nem hiszem. Csak vájkál bennem a félelem az utolsó tanévtől, az érettségitől, attól, hogy felvesznek-e (idei ponthatár: 453)... Apummal a kapcsolatunk továbbra is örvénylő, mindketten túl erős személyiségek vagyunk, egyikőnk se hódol be a másiknak. Olykor úgy érzem, hogy csak elélünk egymás mellett. Pedig nagyon szeretem. És úgy érzem, mégse lesz soha olyan harmonikus a kapcsolatunk, mint én szeretném. Pillanatokra, borozós estékre igen, de tovább nem működik. :( Megölel, eltaszít, bánt, elutasít, elutasítom, bújnék, de nem merek.

Kedvesemmel viszont minden jó és szép. Fejlődünk, fejlődik a kapcsolatunk, szeretem, szeret. Úgy érzem. Ezen nincs is mit ragozni. Sokan-sokan hiányoztok!!! De a korán kelés nagyon nem. Sajna azt nem nekem találták ki. A Tafik éjjel háromnál előbb nehezen alszanak el, a 9 előtti keléstől pedig kómásak. Nem itt kellene élnem, tudom. Nem bírom ezt az időjárást se. Száraz meleget akarok, forróságot, perzselje a nap a bőröm, éjjel pedig rázzon a hideg!!! Öleljen át a fény, simogasson. Egész évben. A Tafik a telet utálják, gyűlölik, és semmi más értelmet nem találnak benne, csak azt, hogy legálisan teletömhetik a pocijukat gesztenyepürével. Mit nekik hóesésben csókolózni? Vagy csúszkálni a jégen? A Tafik arra vágynak, hogy fekhessenek a parton, égethessék magukat, elvégre soha nem égnek le, élvezhessék a víz hullámait, a virágillatot, a fűszagot... Ehelyett most is esik az eső, az ablakom túloldalán csak a komor szürkeséget látom. :(

Hatalmi harcok...

Mindenki játsza a maga kis szerepét itt az Életben. Vannak az elnyomók és az elnyomottak, birkák és hősök, jók és rosszak... James Redfield négy típust különböztet meg az alapján, hogy ki hogyan próbál energiához jutni. Két agresszív és két elvonulósabb, önsajnáltató típust alkotott. Amikor bánt minket valakia, akkor az energiánkat akarja. Nem hiába érezzük magunkat rosszul egy veszekedés után. Vagy az orvosra várva a váróteremben biztos látott már mindenki olyan nénit, aki előadta, hogy ő milyen beteg, mindenki rá figyelt, sajnálta... És amikor szólították, futott, mint a nyúl. Persze, ez bután is rosszul érezzük magunkat. A néni nyert.

Szomorú, hogy játszmákból próbálunk, próbálnak emberek energiához jutni, ellopni a másik energiáját, miközben a Univerzum végtelen energiájából is töltődhetnénk. Még mindig vannak, akik zsörtölődésükkel elrontják a kedvünket, akik egy igazságtalan pofonnal (átvitt értelemben is) magukra haragítanak vagy félelmet keltenek bennünk, akik bármit megtesznek, csak hogy a figyelem rájuk irányuljon.

Egyre többen és többen teszik le a szerepüket és szállnak ki a hatalmi harcokból. Kívánom, hogy mindenkinek sikerüljön, hisz ha boldogok akarunk lenni, akkor ezen az adok-elveszek játékon túl kellene végre lépnünk. Nem?

forrás: James Redfield: A mennyei prófécia

Kispál inspirálta :)

"Anyu még kicsit hadd/Egy kicsit hadd/Egy kicsit hadd maradjon minden így anyu még..."

Már csak egy hónap van, és elkezdődik, sőt, "apa kezdődik!!!". Bár nem mondanám annyira vidáman, mint a kisgyerek a reklámban. 13. évfolyam. Utolsó küzdelmekkel és kevés alvással teli év az Alma materben Pápán. Tanulás, izgulás a jegyek miatt, emelt magyar érettségi, választott tárgyként francia, OKTV, alváshiány, tánctanulás, szalagavató, tabló, jelentkezési határidő, érettségik. Címszavakban ez kezdődik el 31 nap múlva. Ünnepségek, tanórák hoszú sora, utált péntek reggeli testnevelés nulladik órában... De már csak ebben az évben kell kibírnbi. Na igen, ez vígasztal egészen addig, míg eszembe nem jut az emelt magyar, a töri, a matek, a német és a francia érettségi. Írásban, szóba, tanulás... Mindezek után pedig éjjeleken át mantrázni, hogy . Egyébként szeretem a hajtást. Amikor küzdeni kell, amikor tudom, hogy mit csináljak. Sokkal rosszabb, amikor punnyadás van, az ember spontán kinyúvad, és nem tett igazából semmit semmiért.

Akkor szeptember 1., csapó 5, felvétel!

Blogdíj :))

Maftól kaptam. Blogdíj. Köszönöm!

Ez egy játék. Kék azt írja, hogy hét blogot nevezzünk meg, vagyis akiknek mi ezt a díjat adnánk, és írjunk is a díjazottaknak üzit. 7 blog... Először is vissza Mafnak, elvégre ő adott inspirációt, az ő blogja tetszett meg, mondjuk úgy, hogy miatta kezdtem el blogolni. :) Utána még Macsnak, Scarlettnek, Dácskának és Liliomnak. Kedvesem akkor kap majd, ha gyakrabban ír. :)

Szóval, szépen tessék örömködni és kitenni a blogba. :))