Sírtam. Sírok. Elegem van.

Béke és húsevés

Ma törit tanultam. Milyen fura, hogy soha nincs béke. Harcolnak a békéért. Ez ám az ellentmondás. Miért kell a háború? Miért kell több terület? Hogy legyen hol legeltetni a hülye teheneket, hogy legyen hús. Igen, a hús a hibás már az őskor óta. Sokan nem akarják belátni, bevallani, de így van. A gabonatermés nagy részét a "haszonállatok" eszik meg. Azért kell ennyi gabonát termelni, azért kell ennyi földterület, hogy ehessenek a marhák. A marhák persze sokat esznek. Az a "néhány" marha egy év alatt megeszik annyi gabonát, mellyel a Föld összes éhezőjét évekre jól lehetne lakatni. Ezt jó lenne, ha végre átlátná az emberiség. Kell nekünk a hús? Nem! Hasonlítunk a ragadozókra? Nem! Se karmok, se éles fogak, se rövid bélcsatorna... Napokig rothad a hús az ember emésztőrendszerében, ezalatt pedig rengeteg toxin szabadul fel. És nem csak méreganyagok vannak a húsban - hanem félelem is. Az állatok is ragaszkodnak az életükhöz, ugyanúgy, mint az emberek. Ők is éreznek fájdalmat. Ők is félnek a haláltól! A félelem hormonja benne marad a húsban. Ezt is megeszitek, kedves emberek. Nem tudtátok? Az állat nem tud beszélni, ezért magasabb rangúak vagyunk? De ugyanúgy fél a haláltól! Érzi előre, retteg, átjárja a félelem... Tényleg erre lenne szüksége az embernek? Oszló tetemeket enni?!

Még egy utolsó

A holnapi lesz az utolsó sulis október 23-ai ünnepségem. A tizenharmadik! És hamarosan ez a korszak lezárul. Várom. Félek. Jobban várom, mint amennyire félek, jobban félek, mint amennyire sajnálom. Vagy mégsem? Nem tudom. Most olyan (ilyen) "nem tudom" napjaim, óráim vannak. Legyen vége, ne kelljen tovább itt lennem. Ne legyen vége, hadd maradjak gyerek (tizenkilenc éves gyerek). Hiányozni fog a megszokott környezet. Végre megszabadulok a "mindennapi-nevetség-tárgya" szerepemtől. Holnap egy utolsó petőfis okt. 23. ... Petőfis egyenruhában, ünneplőben, a suli falai közt, az aula oszlopaitól határolva, védve. Persze, tudom, a következő években is lesz ünnep. Láthatom a tévében, vagy ismeretlen emberek közt állva. Olyannyira ismeretlen emberek közt, akikkel még egy intézmény se köt össze. Sok-sok év múlva munkahelyi "szünet" lesz ez a nap. De ilyen már nem lesz, mint holnap. Ezen ugyanúgy sírok, mint azon, hogy az osztálytársaim nap mint nap bántanak a szavaikkal, nézésükkel... Nem tudom, nem tudom, nem tudom.

Lökdösődős buta szőke és a többiek

Lépj tovább, megy a harc, de csakis nélkülem!
Mint király távozom kutyák közül, ó, igen!
De megátkozom én most egész Veronát!
Rómeó! Féltelek! Az igaz utat járd!

Ma majdnem nem bírtam tovább tűrni. Kiröhögnek, kibeszélnek a hátam mögött. Megszok(hat)tam (volna) már. Szőkék, vasalt hajúak, gazdagok, Valakik... Lehet, hogy nem vagyok olyan szép, mint ők, nincsenek olyan ruháim, nincs annyi barátom, nem iszom le magam minden hétvégén, stb... De miért kell rajtam röhögni? Miért jön nekem a Buta szőke? Ki tudna kerülni, van hely mellettem. Láthatatlan vagyok, egy nincstelen senki. Őket semmi nem is érdekli, nem tudnak semmit. Nem csak a tananyagot. Arról se tudnak semmit, ami körülvesz minket. A világ, napjaink... Mégis én vagyok a rossz. Kilógok a sorból, magányos vagyok, de az ő barátságuk nem kell. Akkor se, most se... Nevessetek csak rajtam! Alázzatok meg még jobban!

Ajajjj

Majdnem egy hónapja nem írtam. Nem tudtam. Egyszerűen képtelen voltam, vagyok írni. Úgy érzem, amit írok, az mind rossz. Ráadásul túl sok volt Minden. A veszekedések anyuval, az aggódás, a szeretethiány... Nem akartam rázúdítani most ezeket senkire, nem lett volna szép tőlem. Így hát hallgattam, hallgatok.
Persze, az elfojtott érzések nem jók. Esténként sokat sírtam mostanában, a macinak (melyet Tőled kaptam), ő legalább mindig velem van. A szobámban jó lenni, itt nem bántanak annyian. De kint, a nagyvilág csupa-csupa gonoszság, hidegség, bántás és fájdalom. "Befogad és kitaszít a világ."

Nemzetiségi kérdés I.

Mentem a buszra. A járdán. Egy 10 év körüli cigányfiú rácsapott a popsimra. Majdnem elbőgtem magam. Fáj, ég a lelkemben az ütés. Rászóltam. Percekig kiabált utánam, hogy csak egy hülye kurva vagyok, és meg fog... Futni se bírtam, remegtek a térdeim. Még mindig remegnek, ha erre gondolok...

Mit is keresünk (itt)?

A matematikusok szerint az x-et keressük, vagyis az ismeretlen állandót. Ebbe magyarfakosként nagyon furcsa belegondolni, főleg, hogy az életben nincs semmi állandó. Egyfolytában változik minden. Akkor mit keresünk? A Boldogságot? A boldogulást, az Utat? Az élet értelmetlen.

Egzisztencializmus. Az élet értelmetlen. Véges, tehát értelmetlen. Bármit elérünk, azt itt kell, hogy hagyjuk. A boldogságot is, ha egyáltalán létezik valahol.

Mi az az x?

Ez van

Utálom az őszt.

Patrick Swayze emlékére

Kaptam...

"A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik; s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak, amit mi szeretünk, nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak."

La Rochefaucauld

Üzenet Kispáltól

Tegyetek el befőttet, lesz még a Világ jövőre,
Te sem leszel halott, és én sem tudom előre,
Mikor mondja azt a szív: -Meguntam dobogni...

őszülés

sötét szürke az ég a madarak nem csiripelnek már az ablak alatt én is fázom hozzábújni valakihez szeretet kellene az emberek közt a kapcsolatok kihűlnek senki nem bízik senkiben én meg naiv vagyok mondják de hinni még a szeretetben lesz újra tavasz perzselő nyár bizalom hit szeretet remény

Semmi

Mi értelme van ennek? Mi értelme korán felkelni, suliba menni, hallgatni egy csomó dolgot, ami nem is érdekel, itthon annyi idő alatt többet haladnék, mi értelme mindezért két órát buszozni? Mi értelme reggel készülődnöm, ha úgyse vagyok szép, mi értelme erőlködni azért, hogy szeressenek? Mi értelme annak, hogy fogyni akarok, mert az a társadalmilag elfogadott? Mi értleme annak, hogy 19 éven át erőlködtem, és apám még mindig nem szeret? Soha nem is fog. Mi értelme a szeretetnek, azt magamra erőltetni, hogy elfogadjam az embereket, mikor legtöbbjüktől a hideg is kiráz. A magányt szeretem, az jó és bensőséges. Néhány embert szeretek, és szeretek velük lenni is. Bár nem korlátlan mennyiségben. A suli túl sok. Órákon át, sok-sok ember. Pfuuuuj. Nem szeretem, nem bírom. Emberundor, emberiszony, félelem, pánik... Ma volt egy kisebb pánikrohamom Veszprémben. Szóval a magány jó és termékeny. Tömegben nem lehet tanulni. Én nem tudok. Itthon meg ilyenkor, későn, már valahogy nincs túl sok energiám. Nem bírom a koránkelést, soha nem bírtam. Ehhez képest 5.20. Kimerít, nyáron se pihentem ki magam, nem bírom és nem is akarom bírni. Ennek semmi értelme. Miért hazudtoljam meg magam, miért tegyek önmagam ellen, ha egyszer nem bírom, nincs értelme és fejlődést sem hoz? Itthon kipihenten többet tanulok! Utálom!!!!!!!!! Utálom, ami van, ami volt ovi óta... Nem bírom tovább, elegem van, ennek semmi értelme! Nincs értelme az életemnek, annak, amit csinálok, ha az egész önmagam megcsalására épül. Félek, kezdek újra bepánikolni, nem tudom, mi van, mi lesz, ki akarok szállni, és csak aludni, és elmélkedni, magamban, azokról, amik fontosak nekem, nem pedig arról, amit mások elvárnak.

Miért?

Miért nem foglalkoznak egymással az emberek? Miért hiszik azt, hogy elég, ha virtuálisan kommunikálnak olykor? Miért nem érdekel senkit, ha más szenved? Miért megyünk el egymás mellett? MIÉRT?

Tegnap, ma...

Felnövünk. Megállíthatatlanul. Kell. Hiába nem akarjuk. Napról napra. (Nem tartozom sehova.) Gyerekes felnőtt. Felnőttes gyerek. Mik vagyunk?

Sommer 2009

Három nap múlva ilyenkor túl leszek az első napon. És akkor még közel 160 meg érettségi és vége ennek a hosszú, ötéves fejezetnek az életemben. Más ettől lehet, hogy elszomorodna, én alig várom! Kegyetlen volt már ez a négy év is egy helyen, tekintve, hogy most először jártam 3 évnél tovább egy suliba. Nem tudom, miért, de ez kicsit már zavaró is. Kiismernek túlzottan, elvárásaik lesznek... A nyolcadikos ballagásomat végigröhögtem, megkönnyebbültem, hogy vége! Szerintem most is hasonló lesz a helyzet. Más ballagásán tudtam sírni (Monique), a sajátomon előre látom, hogy nem fogok.

Csak tartanánk már ott, vagy legalább az érettséginél. De még sok-sok nap van vissza. 182 nap a nem végzősöknek, nekünk április 30-ig nem tudom, pontosan mennyi. Június 25-e a szóbeli érettségi utolsó lehetséges napja. És utána egy hónappal már tudni fogjuk az eredményt! Legyen meg, legyen meg, legyen meg! Sikerülnie kell és igyekszem is majd mindent megtenni érte. KRE-BTK pszichológia.

Most nyáron mellesleg nem csak egy évvel öregebb lettem. Nagyon sokat tapasztaltam, tanultam az életről. Végre, úgy érzem, tényleg kezdek felszabadulni a vágy alól, hogy apámnak megfeleljek. Több mint 3 éven át minden szabadidőmet nála ..sztam el, feleslegesen. Volt olyan, hogy a hétvége alatt kétszer szólt hozzám: üdvözölt és elköszönt. És mégis mentem legközelebb is. Kínoztam magam. Ők meg azt mondják, hogy soha nem vagyok ott és nem lehet velem megbeszélni a fontos dolgokat. Rengetegszer lementem pont ezért, és senki se ért Rám. Ennyit erről. Pápá nekik, legyenek boldogok!

Nem fogok többet (legalábbis megpróbálom) rajtuk stresszelni pihenés helyett, vagy leutazni ahelyett, hogy tanulnék "itthon" nyugodtan. Persze, más dolgokat is tanultam az elmúlt másfél hónapban. Egyre több félelmemtől szabadulok meg, köszönet érte a Kedvesemnek! És egyre inkább kezdek úrrá lenni az önbizalomhiányomon, mely sok dologban gátolt életem során. Ha segítesz, segítetek, legyőzöm, ígérem. Tudom, hogy idegesítő tulajdonság. :)

Most olvastam egy nagyon jó bejegyzést. Olvassátok el! Megéri, én is sok dologra ráébredtem közben. Nem kell, hogy hatalmaskodjunk mások felett, főleg nem ilyen módszerekkel. Ne csúfoljatok másokat, mert jobbnak hiszitek magatokat bizonyos tulajdonságok alapján. Igen, lehet valaki duci, de lehet, hogy emelett sok dologban tehetségesebb, mint mi (szépen énekel, fest, stb.). Nem tudhatjuk, hogy kiben mi rejtőzik, sem azt, hogy mekkora fájdalmat okozunk pár átgondolatlan szóval.

Ha van pár percetek...

Dr. Szilágyi Vilmos szexuálpszichológus online felmérést végez a szexualitással kapcsolatos vélekedésekről, attitüdökröl. A kérdőív rövid, gyorsan kitölthető, aki tud, lehetőség szerint szánjon néhány percet a kérdőív kitöltésére.
A kérdőív ide klikkelve elérhető!

Már megint...

Évek óta csak a balhé van. Lemegyek apumhoz. Már előtte rákészülök, várom, stb. És mégis, soha, semmi sem jó nála. Persze, főként én nem vagyok megfelelő. Lány vagyok... És mindig nekiáll veszekedni. Én nem megyek bele a hülyeségeibe, erre ő azt állítja, hogy megsértődöm. Azért, mert nem veszekszem vele? Azta... Naponta hallom, hogy milyen ronda vagyok, rég nem sértődöm már meg semmin. Apám szerint megsértődöm attól, amiket mond. Pedig nem... Bánt. Nagyon fáj. De meg nem sértődöm!!! Egyik vesszőparipája az, hogy mennyibe kerül, amikor lent vagyok, és velük eszem. Szerintem ha már egyszer lemegyek (3 óra utazás oda-vissza), akkor nem ezen kellene problémáznia. Ennyire nem áll rosszul anyagilag. Oké, vegetáriánus vagyok, az tény, de soha nem kértem, hogy főzzenek rám külön. Persze, ha nem eszem meg valamit, abból is balhé van. Ja, szóval rám külön kell főzni. Ok. Nem én kértem. Arról azért ne feledkezzünk meg, hogy soha nincs a hűtőben olyan kaja, amit szeretnék. Gyümölcs? Luxus... Majdnem a zöldség is. Meg mertem enni két szem paradicsomot. Jajjj, de csúnyán néztek érte. Mit egyek, basszus? Nekem fontos az egészséges táplálkozás, és nem fogok miattuk letenni erről.

Másik: miért nem dolgozom nála a barlangban? Azért, mert tanulnom kell és nem akarom tanévkezdésre kipurcantani magam, illetve mert utálom a barlangot. Soha nem fogja megérteni. Ahogy azt sem, hogy miért fontos nekem a tanulás. Ma lennének anyámék 20 éve házasok. 8 éve nincs otthonom, nincs hova "haza"mennem. És nem érti, miért fontos nekem a tanulás. Mert ez az egyetlen, amit nem tudtak tőlem elvenni! Nincsenek gyökereim, nem tartozom sehova. De a könyvek mindig ott voltak nekem és most is mellettem vannak. Nem mondják, hogy önző vagyok, hogy csúnya vagyok, hogy rossz vagyok. Nem úgy, mint apám, illetve azok, akik körülvesznek. Ezt nehéz lehet megérteni annak, aki nem élt át hasonlót. Nem is várok megértést. Sajnálatot és szánalmat főleg nem. Csak ki kellett írnom magamból a sokéves fájdalom egy apró töredkét. Tegnap veszekedés volt megint. Szerintük. Én inkább csak hallgattam, és próbáltam pár mondatba belesűríteni, amit érzek. Nem értették. Soha nem is fogják. Nekik én maradok az önző kis dög, aki mégcsak dolgozni sem képes. És semmit nem segít otthon. Pedig... mennyi mindent megcsinálok. Csak (a felesége gyerekeivel ellentétben) nem félóra könyörgés után és nem várok érte dicséretet. Pont ezért észre sem veszik. Nekem nem kell, hogy rámszóljanak azért, hogy vegyek fel egy szöszt vagy mosogassak el. Ha látom, megcsinálom. Hánszor pucoltam ki a wc-t mostohatesóim után? Nem várok érte semmit, mondani se szoktam, hogy megcsináltam. De észrevehetnék. Miért mondják azt, hogy nem csinálok semmit? Jól tanulok, és ez fontos nekem. Az ő fia megbukott bioszból. Engem meg se jutalmaznak semmiért, bár nem is kell. Csak vennék észre, mennyit "dolgozom". De persze ez mind nem számít. Én nem vagyok fontos. Csak számokban. Drága, ha náluk eszem. Miért nőttem ki a ruháimat (nem is tudom, hány év után). Gyerektartást kell fizetni (ha nayám merne szólni a bíróságnak, 3x ennyit ítélnének meg). Én vagyok a rossz. Szerintük biztosan.

Muccikuttya

Íme az öcsém. Tessék megcsodálni. :)